Plasztikázott érzelmek

Manapság már egyáltalán nem szokatlan, ha valaki plasztikai műtétre adja a fejét, egyre több az ezzel foglalkozó orvos és intézmény is – népszerűségük nyilván az örök fiatalság kultuszából is adódik, de elsősorban mégis az önelfogadás problematikája a kulcs…

Itt persze nem azokról az esetekről beszélek, amikor valóban indokolt egy szépítő műtét, mert nagyon jó, hogy ma már van erre is lehetőség. Viszont úgy tűnik, hogy most már a ló túlsó oldalára estünk át, és mindenáron jól akarunk kinézni, kerül amibe kerül (anyagi értelemben is, hisz egy-egy beavatkozás – a reklámok tanúsága szerint – még akciós áron is x százezer forintba kerül). Nem olyan régen olvastam, hogy az angol tinilányok plasztikai műtétet kérnek érettségi ajándékként a szüleiktől, és úgy vélem, hogy ezzel egyáltalán nem jó irányba haladunk. Ha már a tizenévesek kinézetét is javítani kell, akkor ott nagyon nagy gond van a fejekben…

Miért is akar az ember mindenáron megfelelni (hamis) ideáloknak?

Egyáltalán: kinek a kedvéért akarunk jól kinézni?

Anyukámtól hallottam egyszer egy népi bölcsességet: “Aki szeret, nem bánja, aki szalad, nem látja, a többi meg nem érdekes.” Van ebben igazság, nem is kevés…

Végül is miért annyira fontos az nekem (neked, akárkinek), hogy az orrom elég csinos legyen, a hasam meg kellően kockás? Talán mert Jóskapistának nem fogok eléggé tetszeni így? És akkor mi van? Valószínű, hogy nem is érdemli meg annyira, hogy figyelmet szenteljek neki, ha csak a külsőmért szeret, nem…?

Különbékét kellene végre kötnünk a testünkkel, és nem annak alapján megítélni magunkat, hogy mennyire tökéletes (azaz mennyire felel meg a korszellem ideáljának – hisz voltak korok, amikor éppen a gömbölyded formák számítottak szépnek)! Az egészségtelen felfogásból csak boldogtalanság fakadhat, és örökös elégedetlenség. Ma a hasam nem tetszik, holnap a fülem, holnapután a mosolyom – és sosincs vége…

Azért egy nem mellékes dologról ne feledkezzünk meg: a műtétek során az idegek, sőt a meridiánok is sérülnek, így a testben az energiaáramlás zavart szenved. Egyszer olvastam egy ikres anyukáról, aki hasplasztikára adta a fejét, mert elégedetlen volt a hasával. A műtét nagyon szépen sikerült, gyönyörű kockahasa lett utána. Csakhogy… mivel az idegeket átvágták, a hasfala teljesen érzéketlen lett, a köldökét pedig 90 fokkal elforgatva tette vissza a plasztikai sebész… Hát… mindenkinek egyéni megítélésére bízom, mi a jobb: egy érző, megereszkedett has – vagy egy gyönyörű szép, amelyik nem érzi, ha megsimogatják…

Nagyon helytelennek találom azt a felfogást, mely szerint alapvetően tökéletlenek vagyunk, és mindenféle beavatkozásokkal kell helyrehozni azt, amit a természet vagy a Teremtő “elrontott”. Az egyik ilyen új rémség a hónaljbotox, amiről nemrégiben olvastam: néhány jótékony (?) tűszúrás, és többé nem fog izzadni a hónaljad, hurrá! Csak azt felejtik el az eljárás kidolgozói, hogy az izzadás nagyon is hasznos és szükséges folyamat: egyrészt a test hűtését szolgálja, másrészt az izzadsággal méreganyagokat is kiválaszt a szervezet. Sokra megyünk azzal, ha a hónaljunk ultraszáraz marad, de hőgutát kapunk, vagy károsodik a szervezetünk a felgyülemlett méreganyagok miatt… Még borzasztóbb a gondolat, hogy ezt a beavatkozást orvos végzi, akinek tisztában kellene lennie ezekkel a dolgokkal!

Persze nagy úr a kereslet, és az emberek mindig, minden korban szebben, esztétikusabban, fiatalabbnak akartak kinézni…

“A tetoválás: egy mulandó őrültség maradandó bizonyítéka.”
Robert Aldrich

Nemrégiben egy termálfürdőben jártunk a családommal, és megállapítottuk, hogy szinte több a tetovált ember, mint a tetoválás nélküli. Az én gyerekkoromban a tetoválás kizárólag a társadalom peremére szorult egyének körében volt elfogadott, ma pedig már “jó házból való”, megállapodott családanyák sem lehetnek meg egy-egy kis virágocska vagy kacskaringó nélkül a bokájukon vagy a vállukon. Engem teljességgel meglep, hogy ez a divat ennyire tartósnak bizonyul, már csak azért is, mert a divat természetéből adódóan rendkívül változékony dolog: csak addig divatos bármi is, amíg kevesen követik, attól a perctől kezdve, hogy tömegek mennek utána, már divatjamúlttá is vált, nincs benne semmi érdekes. Egy tetoválás azonban egy életre szól – és ami egy feszes testen még szépen mutat, az néhány évtized múltán bizonyára már kevésbé fog esztétikusan kinézni… Végig kellene ezt gondolni, mielőtt valaki tízezrekért telerajzoltatja magát (és lehet, hogy egyszer még megbánja a dolgot).

Sajnos az “elkövetőknek” fogalmuk sincs arról, hogy a testben mindenfelé meridiánok, energiapályák futnak, amelyeket a bőrre rajzolt vonalak befolyásolnak, éspedig negatívan! Már csak ezért sem szabadna meggondolatlan módon tartós beavatkozásokat végezni a testen, ami egy roppant kifinomultan működő, precíziós szerkezet, ahol semmi sem véletlen vagy elhibázott!

Aki pedig nem képes elfogadni a teste természetes adottságait, inkább az érzelmeit kezelje, hogy szert tegyen az egészséges mértékű önbizalomra és önelfogadásra, hogy képes legyen szeretni magát olyannak, amilyen. Az Érzelmi Felszabadítás Technika nagyon hatékony segítségünkre van ebben, és nem is kerül annyiba, mint egy plasztikai műtét…

Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről? Iratkozz fel most a hírlevélre az ajándékaidért!

 

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom