Szellem az anyagban???

Az orvostudomány kitartóan úgy tekint az emberi testre, mint “buta anyagra”, amelyet jószerével csak kívülről beavatkozva lehet megjavítani. Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy a gyógyulás kulcsa legtöbbször bizonyíthatóan a lelkiekben rejlik (ahogyan ezt tapasztalom is az EFT technika alkalmazása révén),  a pusztán materialista megközelítési mód pedig nagyon sok sebből vérzik. Még csak a géneket sem igen okolhatjuk semmiért…

Sok régi misztikus írás szól arról, hogy a szellem uralkodik az anyag felett.

Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről is ezt az izgalmas témát!

Deepak Chopra endokrinológus Kvantumgyógyítás című könyvében (Édesvíz Kiadó, 2005.) így érvel: “… az emberi test nem más, mint a DNS által megalkotott DNS-ek különböző változatainak gyűjteménye. Nem nehéz a DNS-t a maga milliárdnyi genetikai bitjével egyetemben egy intelligens molekulának elképzelni; az legalábbis nyilvánvaló, hogy okosabbnak kell lennie, mondjuk, egy egyszerű cukormolekulánál. Mert vajon milyen okos is lehet a cukor? Azonban a DNS valójában nem más, mint cukor, aminók és egyéb egyszerű alkotóelemek láncolata. És ha ezek az alkotóelemek önmagukban nem “okosak”, akkor a DNS sem válhat intelligenssé pusztán azáltal, hogy több ilyen alkotóelemet épít egymás mellé. Ezt az érvelést folytatva felmerül a kérdés, vajon miért nem intelligensek a cukorban található szén- és hidrogénatomok? Nos, lehet, hogy azok. Mint azt látni fogjuk, ha az intelligencia megtalálható az emberi testben, annak származnia kell valahonnan – és ez a “valahol” akár a “mindenhol” is lehet.” (id. mű 92. oldal, kiemelés tőlem)

Balogh Béla (őt ugye nem nagyon kell bemutatnom 🙂 ) ezt írja a Szabadság című lap egy cikkében: “Még a legegyszerűbb, primitív szaporodási móddal rendelkező egysejtű életformában is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100 000 nukleotidából áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30–50 atom alkot. Hozzá jön még néhány protein, ami a táplálék felvételéhez szükséges, valamint egy kettős sejtfal. Egy ilyen eredmény eléréséhez nagyszámú kémiai reakció szükséges, ami minden alkalommal a rendetlenség csökkenéséhez, a nagyobb rend kialakulásához vezet, és ily módon állandóan csökkenti a rendszer belső entrópiáját. Ha mindezt a véletlen irányítja (hiszen mindaddig, amíg a sejt nem jött létre és nem vált működőképessé, nehéz volna önfejlesztésről beszélni) feltehetjük a kérdést: – Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy ilyen sorozat kémiai reakció a véletlen hatására ilyen pontos sorrendben végbemenjen? Matematikusok és fizikusok szerint rendkívül csekély. Fred Hoyle szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet.”

Ez tehát azt jelenti, hogy a legkisebb élő szervezet is egy intelligens irányítás hatására alakult ki, így könnyen feltételezhetjük azt is, hogy ez az intelligens irányítás a továbbiakban is jelen van, és valamilyen módon hatással van az élő szervezet működésére. (Miért ne folyamodhatnánk hát ehhez például a gyógyulás érdekében?)

Ezek a felismerések nem is annyira új keletűek. Max Planck 1945-ben a következőket mondta:

“Uraim, mint fizikus, tehát mint egy férfi, aki az egész életemet a józan tudomány, azaz az anyag vizsgálatának szolgálatába állította, fölmentve érzem magam attól a vádtól, hogy naiv embernek tartsanak, és így bátran kijelenthetem az atom területén végzett kutatásaim eredményeként a következőket: az anyag csak önmagában nem létezik. Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atom részecskéit rezgésbe hozza, és azt az atom legparányibb naprendszereként összetartja. De mivel a világban sem egy intelligens, sem pedig egy örök erő nem létezik, azt kell feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik.” (idézi: Balogh Béla az Önismeret, emberismeret, világismeret c. Mesterkurzus-kötetben, kiemelés tőlem)

A hívő emberek szerte a világon tudják ezt, és mindazok, akik szoktak meditálni, mindannyiszor megtapasztalják annak a segítő, gyógyító energiának (szellemnek, Istennek, ki hogyan nevezi) a jelenlétét, akiről a fenti megállapítások szólnak.

Miért teszünk hát úgy, mintha nem létezne?

Bruce Lipton sejtbiológus alaposan körüljárja a témát, és azt a felfedezést teszi, hogy az életet nem a gének szabályozzák, “egyszerűen nincsen elég gén, hogy magyarázatot adhatnának az emberi életműködések és betegségek összetettségére” (…) napnál is világosabb, hogy nem génjeink száma miatt vagyunk összetettebb szervezetek a férgeknél vagy a növényeknél”. Az emberi génkészlet összesen 25 ezer génből áll. “A gének immár nem magyarázzák meg, miért mi vagyunk a törzsfejlődés élcsapata. Mint kiderült, génjeink száma alig valamivel tér el az alacsonyabb rendű szervezetekben talált értékektől.” A Caenorhabditis elegans nevű alacsonyrendű, mikroszkopikus méretű orsógiliszta a maga 969 sejtjével 24 ezer génnel büszkélkedhet – ugyanakkor az ötventrillió sejtből álló emberi test génkészlete alig több ennél valamivel… Nem különös?

“Mivel nem lélektelen gépek, holmi biokémiai szerkezetek vagyunk, nem az a megoldás, hogy testi-lelki bajaink idején pirulákat nyeldesünk. A gyógyszerek és a sebészet nagy hatalmú fegyverek, amennyiben nem élünk vissza velük, ám nem oldanak meg mindent. Valahányszor beveszünk egy tablettát, hogy rendezzük vele A funkciót, óhatatlanul is ártani fog B, C vagy D folyamatnak. Nem gének által irányított hormonok és ingerületvezető vegyületek szabályozzák szervezetünket és agyműködésünket, hanem a hitünk, lelkünk és szellemünk…”
(Dr. Bruce Lipton)

Dr. Lipton felfedezése, hogy a sejtek fala (a sejtmembrán) nagyban hasonlít egy számítógép chipjéhez, és ahhoz teljesen hasonlóan a sejtmembrán is programozható! Meglepő módon azonban ezt a programozást nem a sejtmag hajtja végre a maga genetikai kódjaival: a program ugyanis (a sejtekben éppúgy, mint a chip esetében) kívülről, a környezetből érkezik.

Most tessék megkapaszkodni:

a sejtfelszínen csoportosuló azonosító receptorok (amelyek az adott személy egyediségét tükrözik) olyanok, akár az antennák, amelyek kívülről veszik az információt. Dr. Lipton egy tévékészülékhez hasonlítja a jelenséget: te vagy a képernyőn megjelenő kép, ami azonban nem magából a készülékből származik, az antenna a külvilágból veszi a jeleket. A receptorok tehát felismerik az Ént, amely mindenhol jelen van, még a test halála után is! Ezt bizonyítják azok a szervátültetésen átesett betegek is, akik a műtét után különös dolgokat tapasztaltak: a donorra jellemző viselkedési, ízlésbeli és lélektani változásokat figyeltek meg magukon. “Több értelme van azt feltételeznünk, hogy mivel az átültetett sejtek önazonosító receptorai megyeznek a donoréval, továbbra is ugyanazokat a környezeti jelzéseket fogják fel. Azaz, maga a test halott, az általa képviselt adás azonban még jelen van. Ez ugyanis örök, jöttem rá megvilágosodásom pillanatában, ahogy hitem szerint valamennyien örök életűek vagyunk.” (Dr. Bruce Lipton – Tudat: a belső teremtő, Édesvíz kiadó, 2006.).

A tyúk és a tojás – avagy miből lesz az anyag?

Hogy az anyag mennyire nem mindenható, azt nagyszerűen példázza az a kísérlet is, amelyben azt vizsgálták, mit történik, ha tyúkoknak egyáltalán nem adnak kalciumot, ami – legalábbis úgy gondolnánk – a tojások kialakulásának elengedhetetlen feltétele. Nos, azt találták, hogy ha egy tyúk egyáltalán nem jut kalciumhoz, akkor is tojik tojást…

Erre a rejtélyre valamelyest magyarázattal szolgál számos meghökkentő felfedezés, amelyekre az élő (nem műtrágyázott) termőtalaj vizsgálata során derült fény. A kutatások adatai szerint ugyanis “a termőföldben található enzimek képesek valamely alkotóelemből egy másik alkotóelemet létrehozni, amennyiben az a “biológiai átalakítás” a növénynek javára szolgál.” Ily módon a természet képes kalciumból magnéziumot, magnéziumból kalciumot, nátriumból káliumot, szilíciumból alumíniumot készíteni! P. A. Korolkov orosz professzor azt állítja: “eljött az idő, amikor felismerhető, hogy természetes körülmények között bármely kémiai alkotóelem átalakulhat egy másikká. (Idézi Victoria Boutenko A nyers étel csodája c. könyvében.)

A fentiek továbbgondolását rád bízom…

Könyvajánló

Dr. Bruce Lipton – Tudat: a belső teremtő – Megnézem a részleteket…

Balogh Béla – Dúl Antal – Popper Péter – Önismeret, emberismeret, világismeret – Megnézem a részleteket…

Te feliratkoztál már a hírlevelünkre? Értesülj az egészség titkairól első kézből!

Cikk megosztása: Share on Facebook
Facebook

“Szellem az anyagban???” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Ez a cikk nagyon elgondolkodtató és valóban… “magyarázat” a megmagyarázhatatlanra.
    Gratulálok hozzá!
    Elmélkedésre késztetett, sőt ennek a pár sornak a megírására is.
    Mindenféle jókat kívánok:
    Olgi

  2. Kedves Rita!
    Nagyon szépen felépített, gondolatokat ébresztő eszmefuttatás.
    A Lipton-könyv az általam működtetett BioLabor alapjait írja le közérthető formában.Minél szélesebb körben kellene ismertté tenni.Ennek egyik eszköze ez a cikk.
    Köszönöm Neked!
    Danka Mária BioLabor Gárdony
    http://www.biolabor.hu

  3. Ez nagyon aranyos:
    „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet.”

    😀 😀 😀

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Ezen oldal böngészésével elfogadod a cookie-k használatát. Több infó

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. Erről bővebben érdemes elolvasni az Adatvédelmi tájékoztatót

Bezárom