Loading ...
A 11. parancsolat
Te is hajlamos vagy a halogatásra? Egyáltalán nem vagy ezzel egyedül… A halogatás népbetegség, a legtöbb ember az élete egy vagy több területén halogatja a tennivalóit (sőt vannak, akik valamennyi téren halogatnak).
Fontos tudnod, hogy a halogatás nem lustaság vagy akaraterő kérdése. A legtöbbször félelem áll mögötte, amelynek a múltban gyökerező okai vannak. Félhetsz például attól, hogy ha megteszed a halogatott tennivalódat (ez lehet például egy telefonhívás, egy beszámoló vagy pályázat elkészítése, vizsgára készülés, az íróasztalod rendbetétele, tanulmányok vagy egy fogyókúra elkezdése stb.), megkritizálják a munkádat, és emiatt nem fogod elég jónak érezni magad. Attól való félelmedben, hogy nem lesz elég jó a munkád vagy az, amit elérsz, inkább bele sem kezdesz, vagy épp vonakodsz befejezni. A tökéletességre törekszel, mert azt gondolod, csak akkor vagy szerethető, ha egyáltalán nem hibázol.
“Mi lesz, ha hibázok? Mit szólnak, ha nem lesz tökéletes?”
Ha jól belegondolsz, mi lehet a tökéletességre törekvésed eredete, többnyire azt találod, hogy kisgyermekkorodban sajátítottad el ezt a fajta gondolkodásmódot. Talán azt éreztették veled tanáraid, szüleid, hogy csak az ötös az elfogadható jegy…?
A tökéletességre törekvés azzal is együtt jár, hogy mindenképp meg akarok felelni mások (sokszor csak vélt) igényeinek, eközben viszont nagy eséllyel megfeledkezem a saját szükségleteimről.
Két fő szarvashibát követhetsz el a tökélyre törekvés közben, amelyek aláássák az önbizalmad, s egyúttal a halogatás melegágyai:
- Mindenáron tökéletes akarsz lenni.
“Tökéletes anya/apa, házastárs, szerető, munkatárs akarok lenni, tökéletes alakot akarok…” Az ilyen gondolatok hátterében az áll, hogy azt hiszed, csak a tökéletes ember szerethető. Pedig azokat, akik túl tökéletesnek tűnnek, nem is nagyon szokták szeretni, mert nincs bennük semmi emberi…
Nem kell tökéletesnek lenned! Sőt, ez teljesen lehetetlen is. A tökéletességre törekvés a tökéletes önszabotázs: tökéletes ember nincsen, és ha mindenáron a tökélyre pályázol, biztos lehetsz benne, hogy görcsös igyekezetedben jóval több hibát ejtesz. Senki sem tökéletes, és ez így van jól.
-Másokhoz méred magad.
“XY ennyi idősen már három diplomás volt, én meg…”
“Bezzeg XY-nak soha nincsenek efféle problémái…”
“Sehol sem vagyok hozzá képest…”
“Neki három gyerek után is mennyivel jobb alakja van, mint nekem…”
Gondold csak végig, mi értelme az ilyen gondolatoknak? Ezzel holtbiztosan boldogtalanságra kárhoztatod magad!
Ezért a 11. parancsolat szerintem akár így is hangozhatna:
NE AKARJ TÖKÉLETES LENNI!
Aki igazán szeret téged, az pont olyannak szeret, amilyen vagy. Az ő szemében tökéletesen jó vagy úgy, ahogy vagy. Ezért nyugodtan lehetsz tökéletesen önmagad!
Szeretnél értesülni az új bejegyzésekről? Iratkozz fel most a hírlevélre az ajándékaidért!
Kapcsolódó bejegyzések:
- Mi jobb az aggódásnál? Az aggódás természetes emberi reakció a környezet fenyegetéseire. Eddig nem is volna vele semmi baj, hiszen jobb félni, mint megijedni:...
- Érzelmi mentőöv Még sosem volt ennyire könnyű felszabadulni a kellemetlen érzéseid súlya alól! Örömmel ismertetek meg most Veled egy egyszerű technikát, amely...
- Te is a 20%-ba tartozol? Felmérések szerint az embereknek körülbelül 20 százaléka túlérzékeny, azaz a többieknél érzékenyebben reagálja le a külvilágból felé érkező ingereket, eseményeket....
- Ne szenvedj – változtass! Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben I. Sétálok az utcán. Egy mély lyuk van a járdán. Beleesem, elvesztem. Nincs segítség....
- Gyógyító pontok Az előzőekben már volt szó arról, miért hatékony az EFT szinte bármilyen testi vagy lelki probléma megszüntetésében, és miért annyira...
Nagyon tetszik a cikk, köszi!
Két dolog jutott eszembe.
Az egyik:
Amikor egyszer megkérdeztem egyiküket, hogy mi baja van velem, elgondolkodott és azt válaszolta: “Nem tudom.” Majd másnap hozott egy papírfecnin egy idézetet: “Semmi sem tesz olyan ellenszenvessé, mint az állandó siker.” 
Családi hülyeségből kifolyólag az iskolákban extrán eminens voltam. Nem is szerettek az osztálytársaim.
A másik:
Írjuk újra a Tízparancsolatot!
A 12. parancsolat részemről az lenne, hogy “Tiszteld a gyerekedet, mert ő a jövő!”
Valakinek még van ötlete parancsolatokra?
Nagyon érdekes a 11. parancsolatról szóló cikk!
Nekem az a meglátásom és a tapasztalatom, hogy a mai teljesítményorientált világunkban az embereket rákényszerítik arra, hogy tökéletesen teljesítsenek, soha ne hibázzanak.
Én egy olyan gyárban dolgozom, ahol komoly következményei vannak annak ha valaki hibázik.
Napi 12 órában kell feszülten, stresszes állapotban a munkámra figyelnem. /nem vagyok orvos/
A főnökök, az ellenőrök a hátam mögött járkálnak, figyelnek és azonnal “lecsapnak”, ha valamit nem a munkautasításnak megfelelően teszek.
Megkövetelik a darabszámot, de a minőséget is.
A feszültséget az okozza, hogy olyan magas a darabszám, hogy azt nem lehet a minőség rovására teljesíteni.
Az ember sokszor kapkod és óhatatlanul hibázik.
Ezek után kérdem én: hogy vigyázhatnék magamra?
Hogyan zárjam ki a nap mint nap rám nehezedő nyomást és stresszes légkört?
“Ne akarj tökéletes lenni”
Ha nem vagyok az, akkor kirúgnak!!!
Az én főnökeim nem ismerik azt, hogy “senki sem tökéletes”!
Az én véleményem is az, hogy mindenáron ne akarjunk tökéletesek lenni, de ez a munka világában nem működik, rajtunk kívül álló okok miatt.
Sajnos teljesen igazad van. Vannak olyan munkahelyek (és nem kis számban) ahol nem képesek megteremteni a munkavégzés emberhez méltó feltételeit. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen jó munkát végezni, noha az embernek természetes igénye, hogy értékes munkát adjon ki a kezei közül…
Én még annyit fűznék hozzá, hogy lehetne egy olyan parancsolat, ami kimondja, hogy tiszteld a beosztottaidat, mert ők termelik meg a kenyeredet. De ezt valakinek be is kellene tartatnia a munkaadókkal…
Milyen igazatok van, a mai munkahelyek és munkáltatók viszonya a rabszolgatartó társadalmakat idézik. Nem tudom meddig lehet az embereket ebben a stresszhelyzetben tartani, meddig mehet el még a munkáltató? Nem vagyok fiatal, de még kell dolgoznom 10-20 évet. Nem látom a gyerekeim jövőét, sajnos még az enyémet sem.